A régi magyar haszonállatfajták génjeinek megőrzése nemcsak a hagyománytisztelet miatt fontos, hanem azért is, mert bármikor vissza lehet nyúlni egy-egy értékes tulajdonságukért. Egyebek mellett ez is elhangzott a témáról tartott gödöllői tanácskozáson.
Konyhakert
Zsenge zöldborsó
Ha nincs kertes házunk, de van egy akár csöppnyi teraszunk, akkor nekünk is lehet saját termésünk. Be kell szerezni egy régi ereszcsatornát, friss földdel megtölteni és máris szórhatjuk bele a magokat. Csak bátran kezdjünk neki nem lehet elrontani! A cukorborsó nagyon finom egy kis tálba téve nyersen elfogyasztva. Tavasszal az első zöld energiaforrások között találhatjuk.
Apróbojtorján

Mag, mag búzamag, benne aluszik a Nap..
A címben szereplő gyermekmondókában a búza magja az életet magát jelképezi. A városban élők különösen szomjazzák a hosszú tél után az üde zöldet. Varázsoljuk a lakásunkba a tavaszt, cserépbe ültetett búzamaggal! Vessük sűrűn a búzaszemeket egy szélesebb edény formájú virágcserépbe. Pontsoan úgy, ahogy Karácsonykor tesszük a Luca napi búza szemekkel. Öntözzük minden nap, és hamarosan látni fogjuk a kis zöld növénykéket.
Orbáncfű
Az orbáncfűfélék (Guttiferae) családjába tartozó évelő növény, amely erdőszélek, füves, cserjés helyek gyakori növénye. A hazánkban is őshonos lyukaslevelű orbáncfű (Hypericum perforatum) a népi gyógyászatból régóta ismert, gyógyhatása miatt számos modern gyógyszerkönyvben szerepel. Hatóanyagai elsősorban a virágokban és a levelekben dúsulnak fel.
A népi gyógyászatban az orbáncfüvet (orbáncfű olajat) reumás fájdalmak enyhítésére és egyes bőrbetegségek kezelésére használják. Köszvény, furunkulózis és egyéb gennyesedések, felületi-külső vérzések esetén használták.