Zobor vidék

zoblanyok

A Zobor vidéki viselet nagyon jellegzetes és szép.

Az idei kézműves vizsga fő eleme.

Lássuk a tudnivalókat e szép vidékről!

Zoborvidék a Nyitra város szomszédságában a Zobor és Gimes hegyek aljában fekvő magyar településcsoport megjelölésére használt tájnév. Ismeretes mint Zoboralja szinonim megnevezése is. A honfoglaláskorig visszanyúló szélesebb kiterjedésű nyitrai magyarság a 18. század óta elszigetelt, sajátos fejlődésű és kultúrájú maradványa. Alsóbodok, Béd, Csitár, Egerszeg, Gerencsér, Geszte, Gimes, Kolon, Menyhe, Pográny, Vicsápapáti, Zsére és a sok tekintetben más kulturális sajátosságokat mutató Barslédec községeket számíthatjuk területéhez. Néhány települése a szlovák lakosság beköltözésével a közelmúltban átrétegződött, ilyen például Szalakuz. Helyi viszonylatot fejez ki a vízmegiek (Nyitraegerszeg és Vicsápapáti) és a hegymegiek (Menyhe és Béd) megkülönböztetése. A Zoborvidéki falvak peremtáji helyzete, nyelvszigetté válása számos archaikus jelenség és jellemző vonás fennmaradását eredményezte, amelyek különösen a folklórban az utóbbi évekig töretlenül éltek. Kodály Zoltán Zoborvidéken kezdte népzenei gyűjtéseit.

Öltözetük:

A Nyitra-környéki magyar nyelvsziget községeinek jellegzetes viselete a környező szlovák és a legközelebb eső magyar községek viseletétől egyaránt eltérő. Bár a Zobor-vidéki viselet a magyar népi viselet része, fejlődése, változásai beilleszthetők parasztságunk öltözködésének általános alakulásába, mégis nyelvi elzártsága következtében mind egyes darabjai, mind viselési módja, alkalmazása, díszítése régies formákat őrzött meg.

A Zobor-vidéki viselet egyik legjellegzetesebb darabja a hosszú, lábszárközépig érő, női  mellévarrott ujjú ing Az ing ujja csuklóig ér, nyitott, vagyis a csuklóhoz nem rögzített. A vállhegy és a csukló feletti rész különböző technikájú hímzéssel és vertcsipkével díszített.

Télen egy posztószoknya, kis nyakbavaló kendő, ujjatlan bőr kuzsli vagy asszonyködmön védte őket a hideg ellen.

A női viselet másik jellegzetes darabja a szarvasfőkötő, amelynek két kiálló csücske adta jellegzetes alakját; a szarvakat. A merevítők, az alsófőkötő és a felsőfőkötő együttes neve konty. A kontyot az asszonyok ünnepen fehér, hosszú gyolcs kendővel, patyolattal tekerték körül, télen nagyalakú kékfestő kendővel csavarták körül fejüket, a kendő csücskeit főkötőjük tetején csomózták meg.

A férfiak hétköznapi viselete a bevarrt ujjú, kézelőtlen, gallértalan kendervászon ing és szűkszárú gatya volt. Hűvösebb időben ujjatlan bőr kuzslit vagy emberködmönt hordtak. Ünnepi viseletük kékposztó zsinóros nadrág, mellény, illetve kabát volt.

A ruhadarabok díszítésénél a színek alkalmazása szintén nem egységes; az északibb falvak sokféle és élénkebb színhasználata elüt a többi falvak feketepíros vagy egyszínű fehér hímzésétől. A színesedés egyre nagyobb tért hódít. Az egyházi ünnepek szigorúan meghatározzák a különböző színek alkalmazását, de nemcsak az ünnepi alkalmak, hanem a faluban történt események is befolyásolhatják az ünnepi viselet jellegét: ha aránylag még fiatal ember hal meg, vagy a falu egy részén tűz pusztított, a lakosság mint összetartozó homogén közösség a tragédiát követő vasárnapi misére gyászosan öltözködik. A Zobor-vidéki viselet az ötvenes évektől kezdve lassan kihalóban van, jelenleg már csak az öreg emberek járnak a hagyományos öltözetben.

Fogyjunk együtt egészségesen!

dieta

        Kapcsolat

    Receptjeinkkel és az ajánlott élelmiszerekkel egészségesebb és karcsúbb lehet!

                  csobogo@csobogo.hu

You are here